Interjú Fekete Bozsanával

Fekete BozsanaBár strandkézilabda sikerei okán már évek óta ismerősen cseng Fekete Bozsana neve a kézilabdát nyomon követők számára, a sportág „terem-verziójában” azonban igazából csak idén ősszel tette le névjegyét.

Magyarország strandkézilabda-válogatottjával hatalmas eredményeket ért már el, volt korosztályos Európa-bajnok, All Star-csapat tagja, felnőtt VB-n 4. helyezett és gólkirálynő is. A 19 éves irányító-átlövő a parketten is egyre inkább nevet szerez magának, hiszen három NB1/B-ben töltött idényt követően nyáron Papp György hívására a Budapest SE-hez szerződött, így szeptemberben bemutatkozhatott az élvonalban is. Sőt! Újoncként remek őszt produkált, az első pár forduló után elkezdte ontani a gólokat és nem csak csapata kimagaslóan legeredményesebb játékosa, de már az összesített góllövőlistán is a 12. helyet foglalja el.

Név: Fekete Bozsana
Születési idő: 1993. június 12.
Klub: Budapest SE
Poszt: Balátlövő, irányító

– Nagyon magasra tetted a mércét a strandon elért sikerekkel; lehet-e valaki hasonlóan eredményes a homokon és a teremben egyaránt? Ismersz olyan játékosokat, akik mindkettőben válogatott szintig jutottak?

Úgy gondolom, hogy igen, lehet, és ezért igyekszem mindent megtenni. A nőknél nem tudok ilyen játékosról, de a dán férfi csapatban Hans Linberg mind a két válogatottban kimagasló teljesítményt nyújt.

– Mennyire különböző a kézilabdának ez a két verziója? Kell-e hozzá néhány nap míg „ráállsz”, ha épp egy hosszú teremidény után először mentek ki a homokra?

Az alapmozgás ugyanaz, de ezen kívül minden más. A pálya mérete, a labda anyaga és mérete, és nem utolsó sorban talán a legfontosabb különbség, hogy homokon játsszuk. Úgy érzem, ez vesz igénybe legjobban az átálláskor. És igen, kell egy pár nap, hogy ezt megszokjam.

– Melyik eddigi sikeredre vagy a legbüszkébb?

A 2011-es ifjúsági Eb aranyamra és az ekkor megszerzett “legjobb jobbszélső” díjra.

A strandkézilabda válogatottban
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

– Jártál egzotikus országokban is a strandkézi válogatottal, milyen körülmények fogadtak Titeket pl. Ománban?

Ománban a világbajnokságon, amikor megérkeztünk a reptérre, egy 3 fős fogadó bizottság várt minket, már ez is meglepetés volt. Majd ahogy kiléptünk a reptérről, monumentális méretek, csillogás és pompa látványa fogadott minket. A szállásunk fantasztikus volt, szobáink az óceán partjára néztek. Mindegyik fő étkezésünk svédasztalos volt és a köztes időben mindezek mellett folyamatosan tálalva voltak gyümölcsök és italok. A nyitó és záró ünnepség is fergeteges volt, mindennel fűszerezve (tűzijáték, tánc show, stb.). Nagyon nagy volt a páratartalom és nagyon meleg is volt, ezért a meccseket csak este 9-10 óra felé rendezték meg.

– Kanyarodjunk vissza a kezdetekhez, hány éves korod óta kézilabdázol? Mi indított el ezen a pályán?

Általános iskola 5. osztályos koromban tesi tanárom, Hajdúné Nagy Mária invitálására kezdtem el az iskolai kézilabdát, és innentől kezdve nem volt megállás. A családban fontos a sport és a szüleim szerették volna, hogy kikössek egy sport mellett, amit rendszeresen és komolyan űzök.
Ekkor még a kézilabdázáson kívül úsztam, síeltem, teniszeztem, lovagoltam és atletizáltam is. 13 éves koromban eldöntöttem, hogy a kézilabdát választom. Marika néni ajánlásával kerültem az ASI (Vasas utánpótlás csapata) csapatába Komjáti Zsuzsa nénihez. Szerencsésnek mondhatom magam, mert én klubot nem váltva sok edző irányításával kézilabdázhattam. Amikor felkerültem a Vasasba, amely klub még az NB I-ben szerepelt, akkor döntöttem el, hogy komolyan szeretnék ezzel foglalkozni.
A strandkézilabdát Gróz Jánosnál (Szentendrei NKSE) kezdtem, és ott is vagyok a mai napig. Általános iskolai kézilabdás társaim játszottak itt, és ők mondták, hogy mennyire érdekes és izgalmas sport és próbáljam ki. Igazuk lett, itt is ragadtam.

– Épp akkor esett ki nagyon hosszú idő után a Vasas az élvonalból, amikor 16 éves lettél, azaz elkezdhettél volna a felnőtt csapat felé kacsingatni. Csalódott voltál emiatt?

Igen csalódott voltam, egy pillanatra meg is fordult a fejemben, hogy abba hagyom a kézilabdát. Szomorú voltam, úgy éreztem, hogy az álmaim, céljaim szertefoszlanak. Akkor még úgy gondoltam, hogy a Vasas NB I-es felnőtt játékosa leszek. Az élet érdekessége, hogy a klubom ugyanaz volt, de sok edzővel edzhettem, most viszont a régi edzőmmel, Papp Gyuri bá’val a BSE-ben lehetek NB I-es játékos. 🙂

A Budapest SE színeiben
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

– Nyáron tehát a Budapest SE-hez kerültél, de kettős igazolással maradtál a Vasasnál is. Nyilván meccsrutin szempontjából ez nagyon hasznos, viszont kevesebb időd marad a regenerálódásra hétvégente. Így is megéri?

Nagyon jó érzés, hogy Varga Márti néni az átigazolás ellenére is számít rám, arról nem beszélve, hogy igen hasznos meccsrutin szempontjából, hogy ennyit játszhatok. Igen, valóban nincs annyi időm regenerálódni, de remélem lesz majd lehetőségem egyszer KEK-ben, BL-ben játszani és ott szükség lesz erre a tapasztalatra abban a feszített tempóban.

– Kilenc forduló után még nem érezhettétek meg a győzelem ízét az NB1-ben, ezt mennyire nehéz megtapasztalni?

Rossz érzés, mivel nem szeretek veszíteni. A csapatot nagyon le tudja húzni lelkileg, de tudtuk, hogy nem lesz gyerekjáték az NB I. Remélem az elkövetkező fordulókban szerzünk pontokat, hiszen azért edzünk, készülünk, hogy ez sikerüljön.

– Az első két élvonalbeli meccseden csak két gólt lőttél, ám azóta 4-nél sosem adtad alább, sőt volt már olyan meccsed is ahol kilencszer találtál kapuba. Kellett egy kis belerázkódási idő, lámpaláz volt az elején, vagy egész egyszerűen addigra tudtad kiharcolni helyedet a csapatodban?

Az első két meccsem nem úgy sikerült, ahogy elképzeltem. Bele kellett rázódni, talán úgy mondanám, hogy túlpörögtem az első meccsemen. Meg kellett szokni az új környezetet, a játék ritmusát és gyorsaságát és ahhoz is fel kellett nőnöm, hogy azok ellen kell játszanom, egyenrangú partnerként, akikre felnéztem, felnézek.

– Összességében mennyire vagy elégedett az őszi idényeddel? Ilyesmire számítottál a nyáron, volt-e olyan ami abszolút meglepett? Volt-e különösen várt meccs, ellenfél?

Örülök, hogy így sikerültek az eddigi meccseim, de szeretném még magasabbra tenni a lécet. Sokat kell még tanulnom és tapasztalnom, mindig van valami új dolog, amit meg lehet tanulni. Nagyon vártam az ETO elleni meccset, nagyon nagy élmény volt ellenük játszani.

A Vasas SC színeiben
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

– Párhuzamosan játszva az NB1-ben és NB1/B-ben mekkora különbséget tapasztalsz a meccsek ritmusában, színvonalában?

Óriási a különbség, főleg fizikálisan és gondolkodásban. NB I-ben a meccseken a tempó gyorsabb, a játékosok erősebbek és technikásabbak. Nehéz összehasonlítani, talán azért mert NB I/B-ben még nem hivatásszerűen űzzük, míg NB I-ben ez már hivatás.

– A sportkarrier mellett készülsz már a sportpályafutás utáni életre, vagy egyelőre csak a kézilabdára jut elég időd. Ha igen, hol tanulsz?

A TF nappali tagozatos hallgatója vagyok testnevelő-edzői szakon. Néha nehézségeket okoz, hogy a kézilabdát és az egyetemet összehangoljam, de szerencsére ez idáig sikerült megoldanom.

– Jövőbeli terveid a sportban?

Szeretnék a lehető legmagasabb szinten kézilabdázni, olimpián szerepelni.

– Ha jól tudom, rövidesen olimpiai sport lesz a strandkézilabda is, ez mennyire motivál a folytatásra? Mi lesz, ha választani kényszerülsz a terem és a strand között? Pl. ha a válogatott keret közelébe kerülsz?

Nagyon szeretem a strandkézilabdát is, és remélem, fogok olyan helyzetbe kerülni, hogy választanom kelljen! De az lenne a legjobb, ha mind a kettőt párhuzamosan űzhetném. 🙂

Fehér Viktor, 2012. november
Az interjú teljes egészének vagy részleteinek továbbközlése kizárólag a forrás (v-man.hu) feltüntetésével, írásbeli tájékoztatás (viktorke@gmail.com) mellett lehetséges.

Egy jó hozzászólás jó lenne