Interjú Ivanics Dórával

Ivanics DóraInterjú-sorozatom következő alanyát abból a csapatból akartam kiválasztani, amely a legtöbb játékost adja Magyarország junior válogatottjába. Ez a csapat aktuálisan a Váci NKSE, ahol 5-6 utánpótlás válogatott fiatal is bontogatja szárnyát, terveim szerint idővel közülük többet is meg fogok szólaltatni ebben a rovatban.

Elsőként a junior bajnokságban a góllövőlista jelenlegi 3. helyezettjét, Ivanics Dórát kértem fel interjúra, hiszen nem csak hogy most választották meg az év ifjúsági strandkézilabdázójának, de Lengyelországban a (terem)válogatott színeiben játszva egy nívós felkészülési torna legjobbjának is bizonyult. 

Név: Ivanics Dóra
Születési idő: 1994. június 29.
Klub: Váci NKSE
Poszt: Balátlövő

– Téged választottak az év ifjúsági strandkézilabdázójának. Mit jelent számodra ez az elismerés?

Nagyon jól esett, hogy én kaptam a díjat, hiszen rengeteg munkánk van benne. Főként nyáron, a teremkézilabda pihenő időszakában volt a felkészülés, de úgy gondolom, hogy ha valaki szeret valamit csinálni, az számára sosem teher, és a strandkézilabda rengeteg hasznos tapasztalattal szolgál, amit majd akár teremben is hasznosíthatok. Ezúton is szeretném megköszönni Rovnyai Mariannak és Gróz Jánosnak, hogy nagyon sokat foglalkoztak velem, és amikor úgy gondoltam, nem tudom tovább csinálni, ők akkor is segítettek, hogy ezt a gátat is át tudjam ugrani 🙂

Ivanics Dóra a strandkézilabda válogatottban
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

 – A kezdetekről: kinek vagy minek hatására, és mikor kezdtél el kézilabdázni? Hogyan kerültél Vácra?

Rétságon az általános iskolámban kezdtem el kézilabdázni, az akkori testnevelő tanáraim hatására. Majd 2006 tavaszán a rétsági csapattal részt vettünk Vácon egy tornán, ahol Ottó Katalin -jelenlegi edzőm- felfigyelt rám, elhívott egy edzésre, és a 2006/2007-es szezontól itt játszom.

– Az ificsapattal 2011-ben bronzérmet, majd idén ezüstöt nyertetek, a csapat magja évek óta együtt játszik, nyilván szeretnétek ezt a sormintát folytatni… A nevek alapján a junior bajnokság talán legerősebb csapata a Váci NKSE, viszont jelenleg csak az ötödik helyen álltok! Hogy látod, sikerülhet még bajnokként zárnotok ezt az idényt a rájátszást követően?

Jó játékosokat megszerezni könnyebb, mint rábírni őket, hogy együtt, jól játszanak. Sajnos tényleg nem úgy kezdtük a bajnokságot, ahogyan az várható lett volna. Az előző idényben egy összeszokott, éveken keresztül együtt edző csapattal tudtunk ezüstöt szerezni, amelyből sokan kiöregedtek, néhányan abbahagyták, távoztak. Mostanra a junior korosztályba lépve egy új közösség alakult ki, de össze kell még kovácsolódnunk, hogy valóban egy csapatot alkossunk és ne „csak” jó játékosokból álló társaság legyünk. Úgy gondolom jó irányba haladunk, a hozzáállásunkkal nincs baj, az öltözőben nagyon jó a hangulat, már csak idő kérdése és a pályán is hasonló lesz az összhang.

Ivanics Dóra a Váci NKSE junior csapatában
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

– Vácon az utóbbi évtizedben rendkívül eredményes balátlövők játszottak (Veszeli Judit, Tóth Tímea is volt gólkirály), volt-e olyan akitől különösen sokat tanulhattál?

Az elmúlt években a felnőtt csapattal edzettem, ami nagyon hasznos egy fiatal számára,mert a rutinos és tehetséges játékosoktól van mit tanulni, mind védekezésben,mind támadásban, és az ő szintjükre szeretnék én is kerülni. Tóth Tímeával edzhettem is együtt, az ő legfőbb erényének a lövőerejét tartom, ebben szeretnék nagyon sokat fejlődni én is.

– 16 évesen bemutatkozhattál az élvonalban, méghozzá a bajnok Győri ETO ellen. Milyen érzések keringtek benned, amikor erről értesültél Németh Andrástól?

Nagyon örültem, de természetesen nagyon izgultam is, amikor megtudtam, hogy utazhatok Győrbe a felnőtt csapattal, többek között azért is, mert az ország egyik legjobb csapata ellen mutatkozhattam be először a felnőtt mezőnyben.

– Tavaly, Ökrös Csaba csapatában stabil kerettag voltál és rendszeresen pályára is kerültél, játszhattál kupa négyesdöntőn is. Mintegy fél év távlatából, mik voltak ennek az élvonalban töltött idénynek a legfőbb tanulságai számodra?

Az akkori csapatban nagyon sok volt a fiatal játékos, többen voltunk, akik még a 18-at sem töltöttük be. Nagyon jó lehetőség volt ez számunkra, ha epizód szerepekben is, de megmutathattuk magunkat és megízlelhettük, milyen a legjobbak ellen játszani. Természetesen teljesen más egy felnőtt mérkőzés tempója, sokkal keményebbek, gyorsabbak a játékosok, mint utánpótlás szinten és a hangulatát véve is nagy a különbség, hiszen plusz motivációt jelent, ha egy játékos szurkolói biztatásra léphet pályára.

Ivanics Dóra a váci felnőtt csapatban
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

– Idén nyáron több igazolása volt csapatodnak, így ősszel kevesebb szerepet kaptál a váci felnőtt csapatban, ezt nehéz volt feldolgoznod?

Úgy gondolom egy fiatal játékos számára legfontosabb az, hogy sokat játsszon, rutint szerezzen, kövessen el hibákat amikből tanulhat és tapasztalatot szerezzen. Az idei felnőtt keret nagyon erős, nincs lehetőség olyan sok fiatal szerepeltetésére, mint tavaly. Épp ezért, a junior csapatból sokan kettős játékengedéllyel NB1/B-s csapatokban is játszunk, ami egy remek lehetőség, hogy tapasztaltabb játékosok ellen szerezzük meg a fejlődésünkhöz szükséges rutint.

 – Mely játékelemeket tartod legnagyobb erősségeidnek?

Talán a cselezés az, amiben igazán otthon érzem magam, de védekezésben is sokat fejlődtem az utóbbi időben.

– Mik a legfőbb motiváló erők számodra a sportban?

Szerintem a siker az, ami egy embert legfőképpen motivál, így számomra nagyon sokat jelentett, hogy behívtak a válogatottba. Nincs fontosabb egy sportoló számára, minthogy sikereket érjen el, és ezek által elismerjék őt. Ezek azok a plusz löketek, amiktől úgy érzem, hogy jó úton járok az álmaim megvalósításához.

 – Eddigi legemlékezetesebb meccseid, sportélményeid?

Legszebb emlékem a Magyar Kupa 3.hely, amit a tavalyi évben értünk el, illetve a legelső felnőtt mérkőzésem Győr ellen. Utánpótlás szinten pedig a tavalyi ezüst az ifjúsági bajnokságban.

Ivanics Dóra a Magyar Kupa bronzéremmel, Bíró Blanka társaságában
fotó: Fehér Viktor (v-man.hu)

 – Egy hosszabb kihagyást követően visszakerültél a válogatottba, ráadásul a lengyelországi tornán a torna legjobbja is Te lettél. Mesélj nekünk ezekről a meccsekről!

A torna nagyon jó megmérettetés volt számunkra, hiszen a világ élvonalába tartozó csapatokkal játszhattunk. Sérülések miatt hiányoztak néhányan a tavalyi VB keretből, így a szövetségi kapitány több újoncot tudott kipróbálni, lehetőséget adva nekünk is a bizonyításra.

Az első nap a norvég együttessel mértük össze tudásunkat, egy nagyon kemény meccsen, az utolsó pillanatig fej-fej mellett haladó alakulatok közül végül mi kerültünk ki győztesen.

Második mérkőzésünket egy hasonló kézilabdát játszó, a világbajnok dán csapat ellen vívtuk. Szerencsére nem ijedtünk meg a többnyire 2 fejjel magasabb lányoktól, végig partnerek tudtunk maradni, így csak 1 gól döntött, amit reméljük legközelebb a mi javunkra írhatunk.

Utolsó ellenfelünket, a lengyel csapatot már kicsit fáradtan, de magabiztosan múltuk felül, így megszereztük a torna 2.helyét.

 – A korosztályod, azaz az 1994-es generáció élén a nyáron ismét kapitány-váltás történt (Hajdu János immár a 4. szövetségi kapitány a serdülő kortól számítva -szerk.), a játékoskeretben is komolyabb mozgás történt. Mennyire egységes a csapat a legutóbbi torna alapján?

Ahogy az előbb is említettem, több régi kerettag sérülése miatt hiányzott a csapatból, így nem az összeszokott társaság utazott. Nekünk, újaknak pedig a torna előtt nem volt sok időnk ráérezni egymásra, de úgy gondolom kihozta a csapat magából a legtöbbet.

 – A következő 2-3 idényre fogalmaztál meg magadnak elérendő célokat, vagy csak mindig a következő meccs lebeg a szemed előtt?

Céljaim mindig vannak és lesznek is amik előre visznek a nehezebb helyzetekben, de legjobban mindig a soron következő feladatokra koncentrálok.

Fehér Viktor, 2012. december
Az interjú teljes egészének vagy részleteinek továbbközlése kizárólag a forrás (v-man.hu) feltüntetésével, írásbeli tájékoztatás (viktorke@gmail.com) mellett lehetséges.

Egy jó hozzászólás jó lenne